Mivel a gyerkőcök betegek voltak egész héten, és még most sem 100%-osak, így aztán szobafogságra voltunk ítélve erre a hétvégére is...illetve csak a gyerekek, én azért ki-kimozdultam itthonról. Be is golyóztam volna, ha nem mehetnék egy hétvégén valahova sportolni :)
A tegnapi napomat talán írtam már, hogy lejutottam az uszodába, úsztam is 2000 m-t, este minden porcikám fájt, főleg a karjaim, vállam...
Éjszaka felemásan telt, megint hol az egyik, hol a másik gyerkőc kelt fel, majd Flóri végül a fél éjszakát velünk aludta, mondanom sem kell, hogy hogy összerugdosott bennünket :S
Szörnyű ez a betegség, alig várom, hogy meggyógyuljanak és egészségesek legyenek.
Ma is az utamba akart állni a sors, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy próbára tett, hogy van-e elég akaraterőm és kitartásom lemenni futni, ugyanis éppen mikor már a cipőmet vettem fel, Flóri felsírt, felébredt...ilyenkor tudni kell, hogy kb fél óráig rám van csimpaszkodva, nem enged el, nyűgös, stb...(főleg ha beteg), szóval most vagy soha, de erőt kellett vennem magamon, és elindulni futni. Szerencsémre Marci is felébredt, és így a két gyerkőc már jobban elvolt, kikészítettem Flóri ebédjét, mert alvás előtt nem kért enni...szóval mindent úgy hagytam itthon, hogy másfél óráig ne hiányozzak a családnak :)
Jah, és még hozzáteszem, hogy isteni finom húslevest főztem, de nem ettem belőle már futás előtt, mert nem akartam teli hassal futni, és amúgyis gondoltam, hogy futás után majd milyen jól fog esni az a leves :)
Így is lett, egész futás közben a húslevesemre gondoltam. :))))
Ma sem kezdődött vmi fantasztikusan a futásom, elejét alig bírtam, mondjuk én hülye elég gyors tempóval kezdtem...6,8 -ra voltam eddig beállva, na, most 7,00-val indultam neki, kár volt, mert így nem bírtam sokat menni egyszerre és lelombozta a lelkesedésemet.
Kb úgy néz ki egy futásom, hogy az első 20 percem a legnehezebb, aztán ha már azon túllendülök, akkor már élvezem is a futást, 30-40-nél meg már látom a célt magam előtt, egyre nagyobb a kitartásom...aztán mikor már a végéhez tartok, úgy érzem, hogy még egyszer ennyit le tudnék futni :) Persze az még odébb van, de ma is sikerült megdöntenem a saját rekordomat futásban.
Eddig ugyanis max 7 km-eket mentem, nos ma megvolt az első 8 km-es távom. 71 perc alatt sikerült teljesítenem, az első fél órában volt benne több belegyaloglás, de a második fél óra, 40 perc már nagyon jól ment, és a sebességet is emeltem időnként 7,5 -re, 7,3-ra...
Szóval nagyon büszke vagyok magamra. :)
Hazajöttem, gyerekek szerencsére jól voltak közérzetileg. Én ettem a finom húslevesemből. Majd Péter kérte, hogy enne vmi finomat, süssek leveles tésztás sütit. Öcsitől kaptunk egy üveg szilvalekvárt, még annak a végét beletöltöttem a pogácsákba. Na, gondoltam magamban, hogy itt meg fog dőlni a napom...de nem!
Képzeljétek, nem kívántam a sütit. Helyette inkább pucoltam magamnak 2 db feketeretket és azt rágcsáltam el...majd mikor még kívántam valamit, megettünk Péterrel közösen egy mangót. Így aztán P. felfalta az összes pogácsát, de nem bánom :) - legközelebb azért kevesebbet sütök ki, hogy ő is kevesebbet egyen (muszáj odafigyelni a kajára)
Az estét is kibírtam volna már étkezés nélkül, de ugye egyrészt fontos, hogy rendszeresen étkezzünk, másrészt Péter kívánságára és az én örömömre tortillát vacsiztunk, csirkemellet sütöttem ki natúr és délelőtt vettem saláta mixet, azt tettünk bele, meg paradicsomot...najó, meg majonéz is került bele, de valahogy azt elnézem magamnak :)))
Súlyadatokat nem írtam mostanában, igazából nem is nagyon mozdult még a mérleg eddig, ugye a január 1-jét 90,4 kg-mal kezdtem...nem is nagyon akart lemenni a mérleg 90 alá, talán a múlt héten mozdult lejjebb...aztán valahogy most mégis megindult a fogyás, mert mára már csak 88,9 kg vagyok :)
Áááááá, szuperfantasztikusan érzem magam így, hogy látom, hogy a kilok is mennek lefelé.
Mert hiába mondja nekem mindenki-bárki, meg tudom én is, hogy nem a kilo számít, hanem a centi, a kinézet, nekem mégis fontosak a kiloim száma is...hiszen 90 kilos csinos nőt még senki sem látott, vagy tévedek? :)))
Így aztán a tavalyi tendenciát nézve, hogy sikerült 7 kilot fogynom (mondjuk abból 2-t vissza is szedtem télen), szeretnék idén min. 10 kilot lefogyni...de hogy ne legyen olyan egyszerű ez, mindezt a 10 kilot szeretném már augusztusig bezárólag letudni :)))
Nagy tervek tudom, de nem lehetetlen!!!! csak akarni kell, és én most nagyon akarom.
Szerencsére Péter is támogat mindenben, főleg nekem ugye az a segítség, hogy reggel még az ő munkába indulása előtt el tudok menni futni, úszni...vagy mikor este lerakjuk a gyerekeket, akkor indulok neki...szóval igazából nincs nehéz dolga, de tudom, hogy sok pasi nem nézné ezt jó szemmel, de ő szerencsére mellettem áll és segít.
szóval ma van január 20-a, 21 napja kezdtem újra el sportolni és életmódot váltani...sikerült 1,5 kg-ot leadnom, és már közérzetileg is sokkal de sokkal jobban vagyok :)
Még azt kellene kitalálnom,hogy mikor fogok mérlegelni...hétfőn tuti mérlegre állok, hogy lássam a hétvégém alakulását, de szerintem pénteken is megmérem magam.
szóval holnap reggel mérlegelek!
Második gyermekével van éppen GYES-en, így szabad idejét és az edzésre szánt időt a családhoz kell igazítania. Férjével és 2 gyermekükkel él Budapesten. Mivel ideje jelentős részét otthon tölti, ő a család szakácsa is. Erika szerint ezt a „hivatást” kicsit túl komolyan veszi: éjjel-nappal azon gondolkodik, mit főzzön, mit egyenek szerettei. Sajnos, az ételközpontúság Erika fiatalkorát is meghatározta, ő nem szeretné, ha a gyermekei életében is olyan fontos szerepet játszana az étkezés. Korábban röplabdázott, ma már ezt úszásra és futásra cserélte. Sajnos csak a nagyon korai és a nagyon késői órákban tud időt szánni magára.
.jpg)
