Könnyűnek tűnik a feladat, de a rutinos anyukák, háziasszonyok tudják, hogy ez azért nem is olyan egyszerű feladat.
Először is ugye jó magyar szokásunkhoz híven eleve szeretünk enni, eleve mindenből többet főzünk, és arra már réges-régen rájöttünk, hogy a nagyobb adagban főzött ételek sokkal finomabbak, pl. a bográcsos kaják.
Több okból is muszáj megtanulnom kevesebbet főzni:
- egyrészt mert utálok ételt kidobni,
- másfelől azt sem szeretem, ha 3 napig ugyanazt kell(ene) ennem,
- nem erőszakolhatom rá a családomra is egyből, hogy a diétásabb verziót egyék, mint ahogy én próbálkozom, szóval kétfélét kell főzni...
szóval muszáj kevesebbet főznöm!!!
Ma gyakorlom is ezt a feladatot.
Rakott karfiolt terveztem mára...Tegnap még nem tudtam, hogy ma mit eszek, csak ugye "szembe jött" a boltban a friss darált hús, vettem fél kilót, akkor már vettem karfiolt is. Szerencsére van itthon barna rizs is, szóval kész volt a fejemben az étel.
Aztán kinyitom a hűtőt, és mit látok, hogy a tegnap bepácolt csirkemell csíkjaim fele még megvan, megjegyzem isteni illata van, tegnap azt ettem vacsira salátával.
Nos, karfiolt megfőztem, de nem mindet (ezt is gyakorolnom kell, hogy a legkisebb fej karfiolt vegyem a boltban), barnarizst megfőztem, és a darált hús maradt a hűtőben, mert a csirkemell csík mégis csak diétásabbnak tűnt...szóval azt kisütöttem grillen...
és így állt össze a rakott karfiolom:
A pirított csirkemellcsíkokra rádobtam a kifőtt barnarizst (keveset), még dobtam bele egy pár koktélparadicsomot félbe vágva, hogy legyen vmi szaftja,
jénaiba alulra karfiol, rá a rizses, paradicsomos hús, rá a karfiol, leöntöttem tejföllel (amibe egy kis piros aranyat is kevertem), tetejére reszelt sajt.
Be a sütőbe, 210 fokon most sül, kb fél óra alatt kész is lesz.
Gyerekek ebédjéből a levesből ettem, második félét viszont ők sem ették, az megmarad nekik vagy Péternek vacsira.
Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy újra sikerült kitalálnom egy olyan ételt amit szeretek, finom és diétás is egyben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése