Most ezt a hetet még összeveszem egy bejegyzésbe, mert már nem tudnék részletesen visszaemlékezni, hogy melyik nap mi volt...de az edzésnaplómat tudom pontosan.
Nos, ugye hétfőn Kecskeméten voltunk, így ez volt a pihenőnapom, már ami a sportot illeti.
Kedden újra a régi kerékvágás, délben, amikor Flóri aludt én újra ducitornáztam 30 percet, plusz még ráadásként RR-s edzést is csináltam (has-comb-fenék) 15 percnyit. Hááát, ez nem ment annyira, szóval van még mit fejlődnöm a rékás tornákhoz.
Aztán sajnos kedd éjszakára elég beteg lett mindkét gyerekem, lázuk lett, meg csúnyán kezdtek el köhögni, így aztán elég rossz éjszakánk volt...végül mindkét gyerek az ágyunkban kötött ki...
Szerdától Marci sem ment oviba, elmentünk a dokihoz. Semmi extrát nem mondott és nem ajánlott, szedjük a köptetőt és a lázcsillapítót. Így is tettünk, de egyik gyerek sem lett jobban :(
Ma szombat van, végre Marci ma már jól ébredt, nem volt lázas, a kedve-közérzete is jó. Flóri viszont ma is a mélyponton van, lázas is, köhög is...minden baja van szegénykémnek.
Nagyon ódzkodok tőle, hogy én is el ne kapjam a gyerekektől ezt a nyavaját, úgyhogy nyomatom magamnak is az 1000 mg C-vitamint, meg bízom benne, hogy a sportos életem is hozzásegít ahhoz, hogy erősödik az immunrendszerem.
Szerdán jó korán raktam le a fiúkat, így sikerült este még lemennem futni is egyet. Futottam is 65 percet :)
csütörtök pihenőnap...erőm sem lett volna edzeni, mert az éjszakánk megint borzalmas volt :(
Pénteken aztán megint összeszedtem magam, és lementem futni. Bár erőm az nem sok volt, egyrészt mert, hogy 3 napja szinte semmit nem alszom, másrészt meg pizzát ebédeltünk a gyerekekkel, és sajna a ch megtette kellő hatását, elvette minden erőmet, a szervezetem a kaja emésztésével volt elfoglalva, sportra már nem sok erő maradt.
Azért sikerült megtennem, amit csak tudtam, megvolt az 1 óra kocogás (persze elég sok belegyaloglás volt benne), végül 63 p. 30 mp alatt sikerült teljesítenem a 7 km-es távot.
A mai nap meg...hát vmi fantaszikus volt, mintha csak haza érkeznék :)
Már tegnap eldöntöttem, hogy a hétvégén lemegyek újra az uszodába és úszok egyet.
Ettől még az sem tántorított vissza, hogy Flóri még beteg, és épp az indulásomkor hányta össze az ágyát....sajna a sok köhögéstől meg a slejmtől ami a garatjában van kihányta az ebédet :(((
Erről jut eszembe, hogy tegnap is erőpróba elé voltam téve:
futás előtt elmentem szoliba (tőlünk kb 3 perc séta), nos nekem ezen a párszáz méteren sikerült elesnem a hóban, vagyis elcsúsztam a jégen, amit nem láttam :( Jól be is ütöttem a térdemet. Egy "gyengébb" napomon fogtam volna magam, és az önsajnálatomba menekülve fogtam volna magam, és hazamentem volna sajnáltatni magam! De nem így tettem, felálltam és mentem tovább. A szoliban meg fizetném az összeget, akkor vettem észre, hogy nincs meg az ezresem, amit vittem magammal (nem volt nálam pénztárca, csak a zsebemben volt a pénz), na itt is foghattam volna magam, és mehettem volna haza...de nem! visszamentem az útvonalon ahol mentem, és megtaláltam a pénzemet :))) Ott volt éppen, ahol én elestem! Szuper. Ezután mentem a szoliba, 5 percet voltam csak...mert hót fehér a bőröm, óvatosnak kell lennem. Utána pedig mentem futni, és megtettem a 7 km-t :)
Visszatérve a mai naphoz. Lementem az usziba...és milyen jól tettem. Azóta is tök jól érzem magam!!!!
Már az elején egész jól ment, még magam is furcsállottam, hogy milyen jól bírom a tempót. Aztán úgy a 13. hossz környékén elkezdtem érezni a karomat, hogy jajj ez fáj is rendesen, később már a belsőcombomat is éreztem, végefelé meg már a vállaim is fájtak. De mint tudjuk a fájdalom a barátunk :)))
Úgy voltam vele az elején, hogy legalább fél órát vagy 20 hosszt ússzak, mert ennyi kell a minimum mozgáshoz, meg a zsírégetéshez is.
Aztán egyre jobban ment az úszás, egyre kevesebben is voltak a medencében, volt saját sávom...élveztem az egészet. 50. percnél járhattam amikor rádöbbentem, hogy milyen gyorsan telik az idő, hogy mennyire nem unalmas ez a sport, és hogy mennyire jó is ezt csinálni.
Végül 75 percet úsztam, 2000 métert tettem meg, ami 40 hossz oda + vissza. Nemsemmi :)
Most visszanéztem a régi bejegyzéseimet, szeptember 26-án voltam utoljára úszni, és akkor sikerült elérnem a 2000-t, soha előtte és utána, most meg egyből megvolt :) Nagyon büszke vagyok magamra.
Meg is jutalmaztam magam, először is beültem az infraszaunába, majd a Vári cukiban vettem magamnak egy diabetikus torta szeletet, nem mást mint a Kecskeméti barackos kölestortát, ami az év tortája volt 2011-ben, nagyon szeretem. Nyírfacukorral készítették és nincs benne liszt, ami símán belefér így a diétámba.
Gyerekeknek és Péternek is vettem persze sütit, de nem volt semmi csokis ami diabetikus lett volna, így nekik dobostortát vettem. Mentségükre szóljon, hogy 3-an ettek meg egy szeletet :)
Persze most nem mondom azt, hogy nem vagyok fáradt. Fáradt vagyok elég rendesen, de olyan jóleső fáradtság ez!
Már most várom, hogy holnap újra mehessek futni :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése