Nem is tudom hanyadszorra kezdem újra az egészséges életmóddal járó napokat, heteket, hónapokat, de mostmár újra erőt vettem magamon, és itt vagyok :)
Sajnos az őszünk nagyon rosszul kezdődött, okt. 11-én meghalt apósom, 13-án pedig az apukám...így aztán szinte élni sem volt erőm, nem hogy egészségesen élni. Nem volt erőm felkelni és elindulni futni v. úszni, kajára sem figyeltem annyira, boldogítottam magamat a finom ch-bombákkal...Vissza is jött 2 kg, így aztán az évet 90 kilóval zártam. Pedig szeptemberben már voltam 88 is :(
Na, mindegy. Decemberben tudtam, hogy nemsokára sikerül összeszednem magam, de még vártam a megfelelő pillanatot, amikor úgy igazán KATTAN az ember.
Január 1-jét tűztem ki célul, na, nem azért mert ez az újévi fogadalmam, hanem mert nekem a január mindig jó időpont volt az újrakezdéshez.
Aztán a szilveszterünk úgy alakult, hogy itthon maradtunk (gyerekek betegek voltak), így aztán jött a kattanás, és aznap dec. 31-én elindítottam magam újra az emelkedőn. Lementem az edzőterembe futni.
Hát mit ne mondjak nem ment valami jól az első próbálkozásom. Végül 40 percre volt erőm, és ez alatt 4,00 km-t kocogtam.
Aztán a nagy lendületet követve szerdán megjött a mensim, akkor megin pár nap szünet volt (3 nap), de már csütörtökön újra lementem futni, sikerült 40 perc alatt 4,1 km-t kocognom, szóval emelkedő tendenciát mutat a teljesítményem :)
A héten a harmadik futásom pedig vasárnap volt, az már jobban ment, 50 percet bírtam és 5,2 km-t mentem.
Ezután végre újra a régi kerékvágásba került a családunk, Marci elkezdte az ovit, Péter elment dolgozni, Flóri meg én próbáltuk újra beállítani a régi napirendünket. Ez sikerült is. Kedden újra elkezdtem a Norbi-féle 2008-as ducitornát, igaz ebből is csak az első 20 perces adagot bírtam végigcsinálni, de kezdetnek ez is megteszi.
Szerdán este újra lementem futni, akkor már 45 p 30 mp alatt sikerült 5 km-t megtennem. Ez már nagyon jó teljesítmény önmagamhoz képest, mert szinte tudtam tartani az 9 perc alatt 1 km sebességet. Mostmár csak az időt kell növelnem, mert a 45 perc még nem elég :)
Nade ne legyek telhetetlen.
Ezután jött a nagy ötlet egy futó ismerőstől, hogy indulni kellene csapatban az ULTRABALATONON. Én persze nagy lelkesedéssel egyből jelentkeztem a csapatba, hogy én is nagyon szeretnék futni. Aztán napokig nézegettem mindenféle fórumokat, híreket, hogy mi is ez az Ultrabalaton....háááát, felköthetem a gatyámat, ha én is el akarom érni a szintet, mert ez aztán nem semmi, ami ott van (később írok még róla).
A lényeg, hogy ez a csapatba jelentkezés újabb lendületet adott nekem, hogy összeszedjem magam, így pénteken (január 11.) már délelőtt 30 percet sikerült duci tornázni, majd nem elégedtem meg ennyivel, és este is lementem futni miután a gyerekeket leraktuk aludni, és futottam 60 percet, és megtettem 6,5 km távolságot. Nagyon szuper vagyok! Büszke vagyok magamra :))))
Majd szombaton újra pihenőnap, és jött a vasárnap, délután a gyerekek alvásidejében újra lementem futni, és sikerült elérnem a 7 km-t, 63 perc alatt.
Ezen a vasárnapon volt 2 hete, hogy újra elkezdtem edzeni. A két hét alatt nagyon sokat változott újra a kedvem, a szemléletem, a közérzetem, és amint látszik a kisugárzásom is :) Kezdtem újra jól érezni magam a bőrömben, és ezt mások is észrevették :)...ami persze még újabb erőt ad ahhoz, hogy érdemes ezt csinálni, így csinálni tovább-tovább!!!
Készítettem újra induló képeket, szóval most így nézek ki (illetve 2012. dec. 31-én így néztem ki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése