Köszönöm a testemnek, hogy a tegnap esti pizzáért nem állt bosszút, és nem mutatott reggel többet a mérleg :)
Tegnap ugyanis pizzát sütöttem a gyerekek (na jó, és a magam kedvéért), elég vékonyra sikeredett a tésztája, így aztán bizony 3 szeletet sikerült is benyakalnom belőle. Bár terveztem, hogy majd este lenyomok egy kis Norbi-tornát kárpótlásul, de olyan fáradt voltam estére, na, meg én altattam Marcit, hogy szépen be is aludtam mellette. Zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem én hamarabb bealudtam mint Marci :)))
Reggel félve álltam rá a mérlegre, de csodák csodájára a mérleg a barátom volt reggel, és ugyanúgy 90.7-et mutatott, mint tegnap :)))
Meg is köszöntem a mérlegnek, és fogtam magam, lementem az edzőterembe kora reggel (7-kor), gyerekek és P. még aludtak....először tekertem 15 percet a biciklin, de valahogy nem volt most hozzá kedvem, aztán elkezdtem kocogni a futópadon.
Olvastam egy oldalon, hogy hogy kell hozzászoktatni a szervezetet a futáshoz, így próbáltam betartani, hogy lassú kocogással kezdeni + 1 perc séta váltva. Így hát elkezdtem: 2 perc kocogás + 1 perc sétával...de kb a harmadik adag után már kevésnek éreztem a 2 perc kocogást, így még kocogtam +2 percet, aztán még többet, és már volt hogy 10-12 percet is egyben lekocogtam. Sikerült beállítanom a megfelelő sebességet, amivel még simán bírom lihegés nélkül a kocogást, ez pedig a 6 km/ óra. Szóval végül 35 percet töltöttem a futópadon, hasznosan...és ebből kb 10 perc volt a séta, a többi kocogás. 3,35 km-t tettem meg ennyi idő alatt, tudom nem sok, de valahol el kell kezdeni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése